MTK legendárium | 320. rész

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei” „A füredi Anna bálon kezdetű dal születése” 2. rész.

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán és Háczky Laura szerelme alapján íródott „A füredi Anna bálon” kezdetű Zerkowitz Béla dal. Ezt az 1880-as fürdőidény vendégei nem sejthették, ennek ellenére bontakozó szerelmüket élénk érdeklődés övezte. Első beszélgetésük alkalmával a leány érdeklődése hamar az ismert újságíró és úszó felé fordult: 

„Már igen sokat olvastam öntől és sokat hallottam önről. 
A leánynak nyilvánvalóan imponált a deli férfival való kapcsolat, mely már önmagában is kellően izgalmasnak és romantikusnak ígérkezett.
Kálmán ezekben a pillanatokban nem mutatta ki vonzódását, azt azonban megállapította, hogy neveltetésük azonos szinten áll, vagyis a leány fiatal kora ellenére előkelő modoránál fogva a „legtökéletesebb szalonhölgyek” egyike.
Az első (rövid) beszélgetést követően Kálmán érdeklődése felkeltődött, bár a jelek szerint a férfinak még minden idejét lekötötte egykori szentpétervári szerelmének, az epekedő orosz grófnőnek a távoltartása.
Mindeközben a szép somlyói földbirtokosleányt „nősülni óhajtó fiatalemberek valódi légiója” vette körül, kik Kálmán szerint nem csupán előkelőek, de gazdagok is voltak.
Egy külső forrás kendőzetlenül mondja ki az igazságot Háczky Laura személyét illetően: „Háczky Laura a vármegye leggazdagabb örökösnője […] akiért hét vármegye dzsentri fiatalsága törtetett.”

Második találkozójukra három és fél nap multán került sor. Kálmán tudatosan tartotta távol magát a leánytól és a fürediek csípős nyelvétől. Ez idő alatt igyekezett az orosz grófnővel való kapcsolatát feltünés nélkül (immár sokadszor) mérsékelni.

„Negyedfél napon keresztül nem szólította meg [Kálmán] [Laurát], noha minden reggel nyílt alkalma, hogy a reggeli sétakor csatlakozzék azon számos fiatalemberből álló körhöz, amely áttörhetetlen övként környezte. A negyedik nap reggelén esett, s így a sétálók a födött sétányra szorultak. Kilenc óra felé [Laura] is megjelent ott társalkodónőjével. A két leányka vállaira egyszerű szürke esőköpeny borult, annál költségesebb, drágább öltönyű volt az udvarlóhad, amely csaknem légmentesen zárta a művelt, szellemdús, előkelő, szép és gazdag örökösnőt. Ezen udvarlók egy részét az utóbbi jelzők inkább vonzották a bájos gyermek körébe, mint az elsők. Mikor [Laura] [Kálmán] reggeliző asztala mellett elhaladt ez épp úgy – miként az előző három reggel – ruganyosan emelkedett föl székéről és könnyeden, de azért udvarias tisztelettel üdvözölte [Laurát]. „Jó reggel kívánok”-jára kecses főhajtással felelt a körülrajzott szép gyermek, miközben szelíd mosoly játszadozott ajkai körül. Mióta megismerkedtek, csupán így érintkeztek egymással.” Kálmán tisztában volt helyzetével, de azzal is, ha nem közeledik Laurához, esély sem adatik számára. Éppen ezen megfontolások mentén határozta el magát cselekvésre:

„Alig haladt azonban most a két leányka néhány lépésnyire, [Kálmán] utánok indult, miközben majdnem szemrehányásokat tőn magának, hogy kénytelen az udvarlók egyikét a kisleány oldala mellől eltávolítani. […] Beérvén a födött sétányon [Kálmán] a hölgyeket, oly meghajtás által is üdvözölte, hogy rögtön nyílt számára hely [Laura] bal oldalán, aki társalkodónőjét, a körülöttük lévő urak egy részével előre bocsátva, néhány lépésnyire mögöttük maradt és sietett jobbján haladó udvarlóját [Kálmánnak] bemutatni.

Alig sétáltak tíz percig [Kálmán] érezte, hogy nemcsak szerelme fokozódik óriási mérvben, hanem azt is, hogy [Laura] rokonszenvezik vele: boldog volt. […] [Laura] oly benyomást gyakorolt rá, ami örökhatású. […] Ez a valódi szerelem, amely a német költő szerint az ég ajándéka. […]

Ezt olvastad már?